Az ember életében vannak tartós és rövidebb ideig tartó barátságok. Persze ezt meg kell tanulni kezelni, mert mindegyiknek úgy indulunk neki, hogy hatalmas bizalom övezi, és azt gondoljuk, hogy hosszú – hosszú ideig leszünk egymás életének részei. Sokszor azonban ez nem így alakul. Mondhatjuk sokféleképpen, nevezhetjük az élet játékának, csalódásnak vagy bármi másnak, de sok ember ahogy besétált az életünkbe, egy idő után úgy ki is fog sétálni abból. Számomra is sokszor volt nehéz megemészteni azt, hogy ez talán valahol az élet rendje. Talán ezeknek az embereknek más emberek mellett a helyük, hogy őket segítség tovább. Vagy ők, vagy mi elvégeztük azt a feladatot amit meg kellett oldanunk egymással szemben, ezért tovább állnak.
Vannak azonban páran, tényleg nagyon – nagyon kevesen, akik mindvégig mellettünk maradnak. Sokszor nem úgy, hogy napi szinten beszélünk vagy találkozunk, hanem rengetegszer sokkal ritkább a lehetőség arra, hogy néhány szót váltsunk egymással, de ugyanonnan folytatjuk, ahol az előző alkalommal abbahagytuk, és bizony érezzük, hogy semmit sem tud változtatni az értékén sem a távolság, sem pedig az eltelt idő.
Nekem három ilyen barátnőm van, és az egyik pont most lépte át életének egyik legnagyobb célvonalát, hiszen ügyvéd lett, leszakvizsgázott és saját ügyvédi irodát nyitott. Mondanom sem kell, hogy azonnal azon kezdtem el törni a fejem, milyen ajándékkal tudnám meglepni, ami azért ajándék, de minden nap használni tudná az új irodájában, és akkor eszembe jutott egy Levendula vászonkép, amit nem is olyan régen a szalaibalazs.hu oldalon láttam, nézelődés közben. Azonnal megrendeltem, és ez a kép maga a csoda. Biztosan nagyon tetszeni fog neki, hiszen imádja a levendulát. Már alig várom hogy odaadjam neki és ki tudja akasztani a falra.